DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nekem tegnap volt már alkalmam beszélni az árvízhelyzet kapcsán, de csak két perc állt a rendelkezésemre, és most szeretném azt elmondani, amire tegnap nem volt alkalmam.

Tegnap azzal kezdtem, hogy a Jóisten biztos nagyon szeret bennünket, mert mindjárt jelentős próbatétel elé állította a második Orbán-kormányt, és így volt ez '98-2002 között is, és ahogy akkor, most sem fogjuk cserbenhagyni azokat az embereket, akiket az árvíz, illetve a belvíz sújtott különböző károkkal.

Aztán hallgatva azt a nagyon érdekes részét a mai ülésünknek, amikor miniszterelnök úr beszélt, s látva a reakciókat a Szocialista Párt részéről, eszembe jutott az, hogy ugyan csak nekünk, kormánypártoknak, de lehet, hogy ez is egy csapás, hogy ezeket a nemtetszéseket itt végig kell hallgatnunk, és megfontolásra javasolnám nekik, hogy esetleg inkább vonuljanak ki ahelyett, hogy ilyen módon nyilvánítanak nemtetszést; bár az egy vitatott, de lehet, hogy kulturáltabb módja a vitában való részvételnek.

Nem ezért kértem azonban szót, hanem azért, mert ugyan még a védekezés nem ért véget, s nagyon jól tudom, hogy a Tisza a jövő héten fog tetőzni, de már most is látszik az, hogy amikor majd elvonul az árvíz, elkezdődik a helyreállítás, nem dőlhetünk hátra, és nem ülhetünk ölbe tett kézzel, mert azt gondolom, hogy nem járunk el helyesen, ha ugyanazt a gyakorlatot követjük, mint korábban, és mindig ráfordítunk hol ennyi, hol annyi milliárdot a védekezésre anélkül, hogy a megelőzéssel foglalkoznánk.

Kérem államtitkár urat, hogy hallgassa meg, hogy milyen tapasztalatokat szereztem, amikor a választókörzetemben meglátogattam azokat a településeket, ahol részben árvíz volt, részben a termőföldeken ott állt a víz, és olyan látvány fogadott, mintha az ezer tó országa lennénk, aminek most nem az előnyeit, hanem a hátrányait látjuk, illetve foglalkozunk már nagyon régóta a fenntartható fejlődés bizottságában is vízügyi kérdésekkel. És azt gondolom, hogy az a kormányzati szerkezet, ami most kialakult, ami egy helyre tette a vízügyi szakpolitikát, a vidékfejlesztést és az agráriumot, lehetőségeket rejt magában abban a tekintetben, hogy szülessen végre egy olyan megoldási javaslat, amely hosszú távú, akár 10-15 éves, de kísérletet tesz arra, hogy egyidejűleg kezeljen két szélsőséges eseményt, az egyik az árvíz, a másik pedig az aszály.

Mert gondoljanak bele, képviselőtársaim, lehetséges, hogy pár hónap múlva ugyanígy a parlamentben az aszálykárokkal kell foglalkoznunk. Alig fog eltelni pár hónap, és ugyanabban az országban, sőt lehet, hogy ugyanazokon a területeken, ahol most árvíz van, aszállyal kell szembenézni. A vízügyi szakemberek már régóta mondják azt, hogy legyen egy olyan integrált megoldás, amely egyidejűleg kezeli az aszálykárokat is és az árvízkárokat is. Egyébként erre lehetőség van.

Ez együttműködést követel meg a tárcáktól, szükség van arra, hogy a pályázati pénzeket úgy használjuk fel, hogy ez ösztönözze azokat az embereket, akik ezeken a területeken élnek, mert nekik is szeretniük kell ezeket a megoldásokat, egyébként nem lesznek partnerek. Ezért azt javaslom államtitkár úrnak, hogy már most készüljünk az aszálykárokra, és gondolkodjunk azon, hogy milyen módon lehet egy ilyen komplex programot létrehozni.

Nem tudom megkerülni, hogy ne beszéljek tározóépítésekről. Ugye, 2002-ben az Orbán-kormánynak még volt egy olyan kormányhatározata, amely előírta, hogy évente 6 milliárd forintot kell fordítani gátépítésre, és meg kell valósítani a Vásárhelyi-tervet. Az a helyzet, hogy a Vásárhelyi-tervet nem valósították meg, nem építették meg azokat a víztározókat, amelyeket kellett volna, ezt a munkát nem végezték el, a gátépítés elmaradt, és most sokan isszák a levét annak, hogy ezeket a munkákat annak idején nem végezték el. Ráadásul a víztározó-építési program kiválóan alkalmas arra, hogy olyan embereknek adjunk kétkezi munkát, akiknek jelenleg nincsen munkájuk. Ezekre a tározókra többnyire olyan hátrányos helyzetű térségekben van szükség, amelyeket egyébként is sújt az aszály is, valamint az árvíz is.

Szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét még egy dologra, amit nagyon fontosnak tartanék. Nagyon sok gazda mondta nekem azt, illetve polgármesterek is, hogy a termőföldekre azért zúdult le a víz a hegyekből, mert a korábban a vízelvezetést szolgáló árkokat egyszerűen beszántották. A vízgazdálkodási társulatok nem végzik el a feladatukat, nem tisztítják az árkokat, és ennek az a következménye, hogy azok nem tudják elvezetni a vizeket.

Nem tudjuk megspórolni azt a munkát, hogy a vízgazdálkodási társulatoknak a jövőjével ne foglalkozzunk. Arra kérem államtitkár urat, hogy amint a vészhelyzet elmúlik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezeknek a dolgoknak álljunk neki.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)